Kezem munkái...

Zsombornak és Nimródnak készült, a nyuszi hozza majd Húsvétra. Az ő ágyuk jó 10 cm-rel alacsonyabb a miénknél, ezért - mivel a sajátunkon fotóztam - nem érnek a kerekek a földig a képen, de így is mutatós.

Az ablakok feltekerhetők, rögzíthetők, a tanksapka levehető, alatta lyuk is van az igazi tankoláshoz és a létra mögé is varrtam egy elemet, hogy teljesen zárt kuckót lehessen csinálni belőle.

Emi lányom azonnal birtokba vette és nagyon sajnálta, hogy nem neki varrtam. Rögtön le is adta a rendelést, hogy szeretne egy ugyanilyet ő is. Buszt???? De akkor mi lesz tündéres dizájn-nal, amit megálmodtam nekik???

Ez volt a terv:

Ez a megvalósulás:

Helgával egyforma étkezőgarnitúránk van. Így amikor megkért, hogy varrjak nekihuzatokat a székekre, a saját székeimet használtam próbadarabnak. Annyira megtetszett a felöltöztetett garnitúra, hogy a karácsonyi anyagaim közül kiválasztottam egyet, ki is szabtam és anyut megkértem, varrja meg nekünk.

Én eközben a titkos projektemen dolgoztam... :)

A védőnénink (aki nem is néni valójában :) ) kért meg, hogy a védőnői szolgálat két helyiségébe varrjak zsebes tárolót, amibe belefér az össze szórólap, ami most csak úgy kupacokban hever.

A mérete - fülek nélkül - 70x100 cm. a hátlap merevítő béléssel készült, így olyan, mint egy kartonlap, de mosható. A farúd végére még két fagolyó kerül és mehet is a falra.

Nem csak hordozóeszközök készültek az elmúlt időszakban. Lételemem, hogy mindig mást, mindig valami újabbat varrhassak. Imádok kísérletezni, tervezgetni, de ezt már azt hiszem írtam korábban. Szóval most következzen egy színes kavalkád:

A neszesszert Csörgő Andinank készítettem, eljött hozzánk a Csepeli Horodzós Napon, és beszélgetett a kismamákkal anyukákkal. 

 A játszószőnyeget csak úgy pihenésképpen varrtam, több terv is van a fejemben megvalósításra várva.

A táska ismerős lehet, Lici barátnőmnek készült, aki beleszeretett az enyémbe, így varrtam neki egy nagyon hasonlót. 

Timó barátnőm kisbabát vár. Hozott két "feláldozható" nadrágot, én pedig átalakítottam őket kismama-nadrággá. A pocak ívét kivágva megtoldottam puha, de erős, rugalmas pamutanyaggal. Annak idején magamnak is varrtam ilyet, a technológia tehát nem teljesen új.

Szilu szert tett egy pihepuha kendődarabra. Miliméterre pont akkorára, hogy tudtam belőle varrni neki egy erszényt. Felpróbáltuk mi is, bár nem a mi méretünk. Hát egy álom! Puha, ölelős, fantasztikus. Most én is kendődarabra vadászom. :)

És végül a legkedvesebb. Kati a világ legnagyobb majom-rajongója. Már a hordozós héten is egy majmos erszényben lógott a nővérén. Kati 3 éves lett és az anyukája megkért, varrjak neki egy majmos gyerekmeitai-t. Az ajándékot megtoldottam egy majmos párnahuzattal. Mindkettő telitalálat volt, a képek önmagukért beszélnek! :)

Nagyon jó volt.
Le a kalappal a szervezőcsapat előtt, profi módon, nagyon körültekintően, figyelmesen, szóval fantasztikusan megszervezték és kézben tartották a hetet.

Figyeltem az arcokat, beszélgettem emberekkel, nem csak nekem volt óriási élmény.
Utolsó nap a család is elkísért, ekkor készültek a képek.
Egészen biztosan jövőre is ott leszünk!!!!!
 

Elkészült a címben már említett tökös mintapéldány!

Kétoldalas, vagyis apa is hordhatja khaki felével kifelé, és úgy is rögzíteni tudja a kapucnit. A kapucni használaton kívül összetekerhető és egy kis pánttal + gombbal a hátlaphoz rögzíthető, így fejtámasz lesz belőle, leengedve pedig gyönyörű applikált tökminta díszíti.
Párnázás, pántok szélessége maradt a bevált régi.
Mártiékhoz került, és nagyon meleg fogadtatásban volt része. A családban már várta egy narancspántos tökös mt-nk, Márti sógornője, Judit is ezt a mintát választotta, anélkül, hogy összebeszéltek volna.

És aztán megjöttek az akciós képek! Magukért beszélnek.
Két TÖK jó fej család, TÖKösen, TÖKös mt-ben. Szenzációsak!!!

Márti, Judit, KÖSZÖNÖM! A pasiknak külön nagy köszönet!

Imádjuk az erszényünket, de...

Részemről is, és mások részéről is felmerült az igény: nem lehetne-e valahogy párnázni a baba combjánál?
Megint nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, bizony már ilyen is létezik. Varrásleírást nem találtam a neten, úgyhogy a saját kis matematikus-agyammal raktam össze ezt is. Szuper lett, már ki is próbáltuk, Nóci ki sem akart szállni belőle.

Szebbnél szebb erszények készültek anyukám jóvoltából.
Remélem, hamarosan mind gazdára talál.

Anyósmeitai egy egyedi, megismételhetetlen darab, amely a nevével ellentétben szeretnivaló. :)

Szilu kért meg, hogy az anyósa által készített mei tai hátlapját felhasználva varrjunk nekik egy új hordozót. Neki is szerelem lett első látásra. Bár Szilu az anyósával is jóban van. :)

Ez a szett úgy készült, mint a Luca-széke...
Nehéz volt időt szakítani rá a két kicsi mellett. Abban, hogy végül csak elkészült, oroszlánrésze volt a férjemnek és az apukámnak, akik nagyon sokat segítettek nekem!!!

Tartozik hozzá még két darab zsebes tároló, ami Bercié lesz. Nem sikerült lefényképeznem, egyszínű sötétkék, sok-sok zsebbel, sőt még titkos zseb is van rajta, de nem árulhatom el, hogy hol... :) Remélem holnap, amikor mind a helyükre kerülnek, talán sikerül jó képet készítenem róla.
Ezek itt az emeletes ágyra kerülnek. Alul a házikó oldalai szétcippzározható- és feltekerhető ajtóval, ablakkal, mellette a ház násik oldala sokzsebes tárolóval Fülöpnek. Felettük Petra sokzsebes falvédője, ami a házikó teteje is egyben.

És íme az akciós képek. A történethez annyi még hozzátartozik, hogy annyira passzolt minden miliméterre, annyira büszke voltam magamra, hogy egy csomó kis csapdát kivédtem, és minden tökéletesnek tűnt, hogy végül azért csak kaptam egy kis fricskát a Nagy Varróistenségtől. :) A falvédő ugyan a helyére került, de a rögzítésén módosítanom kell. A karikák helyett tépőzárat kap majd, mint a többi elem.

A tökös-klán újabb családtaggal bővült. Tökös babaerszény született, a tökös fivérek és unokatesók naaaagy örömére. :)

XL-es méretű, Riziéknek, pontosabban Kata baba apukájának (lett volna) meglepi, de már tud róla, és várja nagyon. Remélem tetszeni fog neki!

Íme ő az:

 Itt pedig családi körben:

És akcióban:

Nagyon szeretik mind a ketten. Kata odaviszi az apukájának és egyértelműen a tudtára adja, hogy vegye fel. :)

Anyukám keze alól ismét meseszép darabok kerültek ki. A tökös anyagot kerülgettük egy darabig, aztán megvettük, mert olyan minőség, amilyet ritkán találni a magyar méteráru boltokban. Aztán megvarrva.... annyira szerelem lett, hogy a khaki pántosat kisajátítottam. Még apus is felkötötte magára, mert a pántok passzoltak a khaki sapkájához... ügyelünk a részletekre... :) Az esetről akciós kép is készült, a címe: "Tökös apuka tökös mei tai-ban kis tökfejet hordoz"

A khaki tökösnek elkészült a narancssárga pántos tesója is, ők ketten a tökös fivérek... :) :) :)

Íme a sztori, hogyan találtam rá a Mei Tai-ra és hogyan születtek ezek a gyönyörű babahordozók. A legutóbbi (íves) darabról pedig készítettem képes varrásleírást!

Na szóval, az úgy volt, hogy szépen lassan kezdtem belerázódni az anyaszerepbe, és az első gyerekkel járó görcsösség is oldódott fokozatosan, ahogy eltelt 2-3 év. Mire a második lányom megszületett, már mertem az ösztöneimre hagyatkozni, és ezek az ösztönök többek között azt is súgták, hogy a babámnak úgy jó, ha magamra kötöm, ha hallja a szívdobbanásomat, ha egymás közelében vagyunk.

Az első lányomnál kaptam kölcsön egy hordozókendőt. Néha próbálgattuk, de csak egy kötési módot ismertem, nyár volt, hőség, melegünk volt mind a kettőnknek, egyszóval nem éreztem rá az ízére. A második lányomnál újra előkerült a kendő, már jobban boldogultam a kötéssel, és újszülött korától hordoztam őt magamon. Viszont továbbra is meleg volt, és nem találtam elég „csinosnak” sem.  Elkezdtem keresgélni, milyen egyéb hordozófajták léteznek. Így találtam rá Orsi blogjára, ahol részletesen bemutatja a hordozófajtákat, tulajdonságaikat, és egy külön bejegyzés szól csak a Mei Tai-ról. Minél többet olvastam a MT-ról, annál inkább úgy éreztem, EZ lesz AZ! Ezt keresem. Szabásminták után kezdtem kutatni az interneten. Többet is találtam, és amelyik az elképzelésemhez a legközelebb állt, azt kiszabtam és megvarrtam. Mivel először csak ki akartam próbálni, így nem vásároltam anyagot, abból készítettem, amit itthon találtam a fiókban, kockás (konyharuha-design J) és sötétkék sávolyszövésű vászonból.

Nagyon szép lett az első darab, még egy halacskát is hímeztem bele a varrógéppel, mert a nagylányomnak ez az óvodai jele. Kerestem videókat is a neten a megkötésről, rengeteget találtam, úgyhogy próbálgattuk, teszteltük. Közben jegyzeteltem, méricskéltem, összehasonlítottam más hordozókkal. Végül a kész hordozót szétbontottam, átalakítottam kicsit, keskenyebb lett a hátlap, meredekebb a vállpánt szöge és egy kapucnit is szerkesztettem rá.

Íme ő a prototípus, azóta is használjuk, és majd egyszer talán mint muzeális darab kerül kiállításra a MT varrodánkban… 

A történet úgy folytatódik tovább, hogy miután a fórumokat olvasva úgy láttam, sokan járnak hozzám hasonló cipőben és keresnek olyan hordozót, ami mindent tud és megfizethető, továbbgondoltam a dolgot. Én tudok varrni. Meg szeretek is. Anyukám még inkább tud varrni és még jobban szeret is, mint én, tőle tanultam varrni én is. Itt vagyunk ketten két (négy) varrógéppel és adott a kereslet is, hát akkor merjünk nagyot álmodni!!!

Elvittem anyunak a kész hordozót, és ő ugyan más generációhoz tartozik (igen, ő is abban nőtt fel és lett anya, hogy a gyereket teáztatni kell, és hagyjuk sírni, hogy megtanulja, éjjel aludni kell) de azt imádom benne, hogy elfogadja, hogy én (és az én generációm) sokmindent másképp csinálunk és nyitott az új dolgokra. Emlékszem, milyen büszke voltam anno, mikor sms-t kaptam tőle úgy 8-9 évvel ezelőtt, és a kollégáim álla leesett a csodálkozástól: „A te anyukád tud sms-t írni????” Miért ne tudna?! Internetezik is, levelezik, és a szövegszerkesztőt is használja… Jajjjj, de büszke is vagyok rá!!!!!!

Szóval elvittem a kész hordozót megmutatni neki, és egyből lelkesedett érte. Nóci lányom is abszolút partner volt a prezentációban, békésen elaludt a MT-ban, míg én a mamának magyaráztam. Anyu ezután nyakába vette a várost, hogy jó minőségű, de olcsó anyagokat kutasson fel és elkezdte „gyártani” a szebbnél szebb hordozókat.

Persze ez nekünk nem gyártás, inkább alkotás. Amikor valamelyikünk elkészül egy darabbal, akkor megcsodáljuk minden apró részletét és együtt gyönyörködünk benne. Ezek készültek el elsőként és gyorsan gazdára is találtak. Fantázianevet is kapott a hordozónk: BORA. A távolkeleti nyelvek egyikén halat jelent. Csak hogy a nagylány is benne legyen…

Hogy csapjak egy kis hírverést is, készítettem egy honlapot a hordozóinknak: http//:borameitai.gportal.hu

Összegyűjtöttem néhány hasznos és érdekes cikket a hordozásról és a Mei Tai-ról, és megtalálhatóak itt a kész hordozók és az anyagválaszték is.

Közben pedig anyuval alkotunk tovább rendületlenül, és álmodozunk. Tele vagyunk tervekkel, szívesen készítenénk más babatextileket is, de mindez egyenlőre még maradjon titok.

Kötni is anyu tanított meg még kamasz koromban. Imádtam kötni!!! Nem is tudom hány pulcsit kötöttem magamnak gyönyörű norvég- és indián mintákkal. Hova lettek?.... Sebaj, a kötés szeretete megmaradt, alkotok rendületlenül.

Ez a kedvencem, újszülött méret, Emivel a pocakomban készítettem. A horgolt virágokat is én csináltam, életem első horgolt virágai, büszke is vagyok rájuk!! Mind a két lány hordta, most gondosan becsomagolva pihen egy dobozban, hogy az unokám is viselhesse majd...

A mellényt Eminek kezdtem el kötni, aztán elajándékoztam a barátnőm kislányának, Lilinek, és most Lili húga, Nelli hordja. A vállán gombos, hogy nagy buksi is beleférjen. Horgoltam hozzá egy fodros szélű kiskalapot is, kérek majd egy fotót Nelliről teljes harci díszben... :)

És itt van a legfrissebb darabom, Nócinak kötöttem, most lett kész. Mások a színek, más a fazon, de mellény a javából!!

A lányaimnak alkotni különösen nagy örömet jelent. A szívemet is beleteszem azokba az alkotásokba, amelyeket nekik készítek. Még meg sem születtek, már egy sor olyan holmi várta őket idekint, amiket én készítettem. Persze nálunk is van mindenféle zenélő, forgó műanyag csoda, de nincs is ezzel semmi baj azt hiszem. Meg kell hogy ismerje ezeket is, a természetes anyagokból készült játékokat is, és anya keze munkáját is. A nagylányom ugyanolyan szívesen játszik a rongybabájával, mint az internetes kifestőkkel. Az én dolgom, hogy segítsek megtartani az egyensúlyt.

Ezt a halacskás mobilt az elsők között készítettem, a hozzávalók: papír, hurkapálca, fonal. Mind a két lányom imádta, sokáig figyelték, ahogy a légáramlatok mozgatták a halakat úgy, mintha tényleg egy akváriumban úszkálnának.

10x10-es szivacskockák, maradék anyagokból varrtam, a szivacs is filléres tétel volt. Állati jó játék a nagylánynak is mind a mai napig. Egymásra rakható, ledönthető büntetlenül a kistesó nagy örömére, és egy kis logikai játék is van benne, mert az oldalak témák szerint csoportosíthatók (háziállatok, vadon élő állatok, ruhadarabok, növények, stb.)

A vasalható gyöngyös szivek pedig most Karácsonykor készültek, Emivel közösen csináltuk. Nem is tudom, melyikünk élvezte jobban... :)

FOLYT. KÖV.

Anyukám tanított meg a varrógép használatára. Míg ő ennyi idősen muszájból éjszakánként ruhácskákat varrt nekünk (vagy másnak pénzért), vagy éppen csak megtoldotta a kinőtt holminkat, addig én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy önmegvalósíthatok a varrógéppel. Örömvarrónő vagyok. Megálmodom és megvalósítom. Napokig szabok, számolok, variálok fejben, majd leülök és egy délután alatt elkészítem. És mire elkészül, már ott toporog a következő megszületni akaró alkotás a fejemben, és alig várom, hogy nekiláthassak. Annyi gyönyörű, egyedi, különleges holmit készítettem már az évek során, hogy ideje számba venni őket. Sokat elajándékoztam, vagy eladtam, valószínűleg nem találok majd mindenről képet, de szeretnék minél több ilyen megálmodott saját kreációt megmutatni itt. Először az eddig készített darabokat próbálom meg összegyűjteni, majd a folyamatosan ezután megvalósulókat is, sőt anyukám által készített csodákat is idecsempészek majd időnként. Ha sikerül, a végeredmény olyan lesz, mint egy emlékköny anyunak, a lányaimnak, és persze magamnak.

   Rögtön itt az elején máris idegen tollakkal ékeskednék... Nézzétek el nekem, de elfogult anyai szívem nem engedi, hogy ne a lányaimmal indítsak, túl ezen pedig elfogult gyermeki szívem el akar dicsekedni, milyen ügyes az én anyukám... Ezt ugyanis nem én varrtam.  Anyu készítette a sapit, hozzá bőrtalpú bocskort és a kiskabát is az ő keze munkája. A bal oldalon Emília lányom van 8 hónaposan. Azért kerestem elő, mert közben elröppent 3 év, és most a kisebbik lányom, Noémi (jobbra) hordja a mama keze munkáját...

Ha már a lányoknál tartunk, megmutatom, milyen baldachint varrtam a babaágyra. Pontosabban nem is csak baldachin az, hanem komplett szett. A baldachinhoz tartozik ugyanis egy fejvédő, párna- és paplanhuzat, zsebes tároló, két díszpárnahuzat, sötétítő- és csipkefüggönyök.

Ebben most a kistesó alszik, a nagylány emeletes ágyat kapott, amit persze megint csak muszáj volt "felöltöztetnem"... Az ágy fölé sátorszerű baldachin került, amit eredetileg a plafonhoz akartam rögzíteni, de aztán adta magát a gázcső és a lámpa... A virágos anyagot aranyárban mérték, de szerencsére 4 m széles volt, és csak 1m kellett belőle. A korlátra nagy zsebes tárolót varrtam, ebben laknak a pizsamák és egyéb alváshoz nélkülözhetetlen kellékek, úgymint "finom büdi pelus" (kimosni szigorúan tilos!!!), babák, kék kutya, stb... Az alsó rész egyenlőre még játszótér, így kuckó-ruhát kapott, ablakos virágoskert lett a felső virágos design-t megőrizve. A hosszú oldalra is kiszabtam az ablakos-ajtós elemeket, de még nincs készen, a fejemben pedig ott "munkál" már a falvédő is az alsó szinthez.

Maradjunk az ágyaknál. Megboldogult szingli-koromban kislakásomban kék-őrület dúlt. Kék-mániám ideje alatt készítettem ezt a patchwork ágytakarót, aminek a csodájára jártak. Ha ma ránézek, én is elcsodálkozom, hogy voltam képes azokból az apró fecnikből ilyet varázsolni...Dehát a megszállottság ugye... Ez az ágytakaró még most is megvan, de nincs hozzávaló ágy a családban, így egy zsákban várja jobb sorsát. Talán el kellene adnom, de még nem szántam rá magam...

Anyu emlékeztetett időközben, hogy nekik is varrtam egy ágytakarót díszpárnákkal, én el is felejtettem, mert csak sátoros ünnepeken ágyaznak be, és terítik fel... :) A kép sajnos nem adja vissza az igazi színeket, mert a valóságban nem ilyen szürkés, hanem élénkebb zöld.

"Mindenik embernek a lelkében dal van,
és saját lelkét hallja minden dalban,
és akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
/Babits/

Na nem állítom, hogy az én lelkemben mindig Bach és Brahms szól... Bizony néha kőkemény heavy metal ordít odabent, de igyekszem gyorsan lemezt cserélni, mert a szebbik zenémre szüksége van a lányaimnak, a férjemnek, a családomnak, a barátaimnak és az alkotásaimnak.