Anyukám tanított meg a varrógép használatára. Míg ő ennyi idősen muszájból éjszakánként ruhácskákat varrt nekünk (vagy másnak pénzért), vagy éppen csak megtoldotta a kinőtt holminkat, addig én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy önmegvalósíthatok a varrógéppel. Örömvarrónő vagyok. Megálmodom és megvalósítom. Napokig szabok, számolok, variálok fejben, majd leülök és egy délután alatt elkészítem. És mire elkészül, már ott toporog a következő megszületni akaró alkotás a fejemben, és alig várom, hogy nekiláthassak. Annyi gyönyörű, egyedi, különleges holmit készítettem már az évek során, hogy ideje számba venni őket. Sokat elajándékoztam, vagy eladtam, valószínűleg nem találok majd mindenről képet, de szeretnék minél több ilyen megálmodott saját kreációt megmutatni itt. Először az eddig készített darabokat próbálom meg összegyűjteni, majd a folyamatosan ezután megvalósulókat is, sőt anyukám által készített csodákat is idecsempészek majd időnként. Ha sikerül, a végeredmény olyan lesz, mint egy emlékköny anyunak, a lányaimnak, és persze magamnak.
Rögtön itt az elején máris idegen tollakkal ékeskednék... Nézzétek el nekem, de elfogult anyai szívem nem engedi, hogy ne a lányaimmal indítsak, túl ezen pedig elfogult gyermeki szívem el akar dicsekedni, milyen ügyes az én anyukám... Ezt ugyanis nem én varrtam. Anyu készítette a sapit, hozzá bőrtalpú bocskort és a kiskabát is az ő keze munkája. A bal oldalon Emília lányom van 8 hónaposan. Azért kerestem elő, mert közben elröppent 3 év, és most a kisebbik lányom, Noémi (jobbra) hordja a mama keze munkáját...
.jpg)
Ha már a lányoknál tartunk, megmutatom, milyen baldachint varrtam a babaágyra. Pontosabban nem is csak baldachin az, hanem komplett szett. A baldachinhoz tartozik ugyanis egy fejvédő, párna- és paplanhuzat, zsebes tároló, két díszpárnahuzat, sötétítő- és csipkefüggönyök.
Ebben most a kistesó alszik, a nagylány emeletes ágyat kapott, amit persze megint csak muszáj volt "felöltöztetnem"... Az ágy fölé sátorszerű baldachin került, amit eredetileg a plafonhoz akartam rögzíteni, de aztán adta magát a gázcső és a lámpa... A virágos anyagot aranyárban mérték, de szerencsére 4 m széles volt, és csak 1m kellett belőle. A korlátra nagy zsebes tárolót varrtam, ebben laknak a pizsamák és egyéb alváshoz nélkülözhetetlen kellékek, úgymint "finom büdi pelus" (kimosni szigorúan tilos!!!), babák, kék kutya, stb... Az alsó rész egyenlőre még játszótér, így kuckó-ruhát kapott, ablakos virágoskert lett a felső virágos design-t megőrizve. A hosszú oldalra is kiszabtam az ablakos-ajtós elemeket, de még nincs készen, a fejemben pedig ott "munkál" már a falvédő is az alsó szinthez.
Maradjunk az ágyaknál. Megboldogult szingli-koromban kislakásomban kék-őrület dúlt. Kék-mániám ideje alatt készítettem ezt a patchwork ágytakarót, aminek a csodájára jártak. Ha ma ránézek, én is elcsodálkozom, hogy voltam képes azokból az apró fecnikből ilyet varázsolni...Dehát a megszállottság ugye... Ez az ágytakaró még most is megvan, de nincs hozzávaló ágy a családban, így egy zsákban várja jobb sorsát. Talán el kellene adnom, de még nem szántam rá magam...
Anyu emlékeztetett időközben, hogy nekik is varrtam egy ágytakarót díszpárnákkal, én el is felejtettem, mert csak sátoros ünnepeken ágyaznak be, és terítik fel... :) A kép sajnos nem adja vissza az igazi színeket, mert a valóságban nem ilyen szürkés, hanem élénkebb zöld.
